Kutatók szerint Vid szláv eredetű személynév. A másik értelmezés szerint a falu neve a ved szóra utalhat, a vizes terület miatt. Nemesvidet a várnépek közé tartozó királyi szakácsok alapították, akik Nagyszakácsihoz hasonlóan itt kaptak birtokot. Lakosai jelentős adókedvezményeket kaptak éppen ezért. A török hódoltság idején a község a koppányi szandzsákhoz tartozott. 1566-ban a szenyéri bég a lakosságot Komár várának építéséhez rendelte, amit a nemesek megtagadtak. Engedetlenségük következménye lett a török martalócok támadása és pusztítása. Egy, a XVII. század eleji felmérés szerint nemesek laktak itt. 1725-ben III. Károly megerősítette a helységet régi kiváltságaiban, s a nemes előnevet adományozta részére másik harminc településsel együtt. 1827-ben I. Ferenc mezővárosi rangot és négy vásár tartására vonatkozó engedélyt adott a Nemesvid elöljáróinak. 1837-től iskola is működik a faluban, mely később a II. világháború idején a település határában elhunyt vadászpilóta, Hóy Tibor nevét vette fel. Az 1848-as szabadságharc idején a krónikák szerint a településen élők különös bátorságról tettek tanúbizonyságot. A század második felében fellendült az élet: 1884-ben a megyében elsőként itt létesült pénzintézet, később társadalmi szervezetek sora alakult: volt kaszinó, olvasóegylet, ipartársulat, olvasókör, tűzoltóegylet, gazdakör és lövészklub. Híresek voltak a helyi kézművesek, bognárok, cipészek, kovácsok. A századfordulón több mint másfélezren éltek Nemesviden.