Gadány legkorábbi írásos említése az 1193-as évből való. Pusztaként III. Béla adományozta a székesfehérvári János lovagoknak. A neve többféleképpen is előfordul: Gadán, Gadámba, Gadánbu. Az 1300-as években már állt a gótikus temploma. A XVI. század közepén kelt török adólajstromba négy házat írtak össze. Bő száz évvel később I. Lipót jóvoltából Széchenyi György kalocsai érsek tulajdonába került ez a vidék. A Rákóczi-szabadságharc után Széchenyi Zsigmond gróf, évtizeddel később Niczky György lett a birtokosa. A község lélekszáma akkor már meghaladta a 900-at. A község katolikus népiskoláját 1743-ban alapították. A XIX. század elején ismét a Széchenyiek voltak a földesurai. A határában található Léta - ez egy középkori település, amit a múlt századi térkép Létamajorként említ. Az 1880-as évek végén Gadány nagy része leégett. Az I. világháború 150 bevonulója közül kilenc nem tért haza. Akkoriban a 900 lakos 200 portán lakott. Önkéntes tűzoltó-egyesület, tejszövetkezet és leventeegyesület is volt a faluban. A családi gazdaságoknak jelentős volt az állatállománya, a II. világháború azonban erősen megtizedelte. A kisparaszti gazdaságokat 1959-ben a helyi, majd az egyesült szövetkezet váltotta föl. Akkor kezdődött a lakosság ingázása, majd pedig az elvándorlás. A faluban van a megye egyik legrégebbi kőszobra: a 800 éves alkotás Szent Vendelt, az állatok védőszentjét ábrázolja, s évszázadok óta egy földút mellett áll.